Ha már unod a sima, hétköznapi intrikákat és hősöket, akkor itt az ideje, hogy mélyebbre áss! A galaxis mocskos sarkaiban Shury és Drace párosa egy életveszélyes küldetésre készül. Pisztolyok élesítve, fenyegető idegenek mindenhol, és egy veszedelmes célszemély vár rájuk. Először nyerhetsz bepillantást abba a világba, ahol nem kérdés a morál, mert az már rég eltűnt – a kérdés csak az, ki marad életben. Üdvözlünk az első oldalakon!
Birodalom Kikiáltása Után 13.
– Rád vártam egész nap, édes! Őrült jó lesz, garantálom! Hozhatod a barátnődet is, nem számítok fel egyetlen kreditet sem az édeshármasért – búgta a félhumán ringyó, és provokatívan feléjük tolta a csípőjét. Bár az arca és testének anatómiája is emberi volt, kerek íriszek helyett sárga rombuszokon át nézett a világra, ráadásul négy melle is akadt kettő takaros sorban, melyeket szemérmetlenül közszemlére is tett.
Shurynak fogalma sem volt róla, hogy milyen fajba tartozhatott, de egyetlen pillanatig sem volt kétsége afelől, hogy a nő egész népe megérett a pusztulásra. Dühös vicsorral válaszolt, a vele együtt érkező, jól megtermett férfi csak kajánul a kurvára vigyorgott. Lapáttenyerét Shury fenekére helyezve könnyedén továbbtolta a lányt, míg másik kezével bocsánatkérő mozdulatot tett.
– Xenofób a bige. Bocs, Cicis, talán legközelebb.
– Rühellem az ember nőstényeket – mondta a nő egy másik ribancnak, de mivel közben elmentek mellette, a válaszát Shury már nem hallotta. Mivel Drace keze még mindig a hátsóján nyugodott, ingerülten leseperte magáról.
– Ha még egyszer hozzá merészelsz érni a seggemhez, a cipőm tűsarkával fogom porrá törni minden egyes kézcsontodat – ígérte sötéten.
– Intézzük el előbb, amiért jöttünk, aztán elintézhetjük a személyes ügyeket is – röhögött fel Drace, és jókedvűen besorolt Shury mellé. Az inkognitójukat védeni hivatott történet szerint egy hajó legénységét alkották ők ketten, és így az álcájuk fenntartása megkövetelte, hogy a férfi akár fogdossa is. Csakhogy Drace túlságosan lelkesnek bizonyult ebben a tekintetben.
A Vaquos Kettő nevet viselő kivénhedt űrállomás egyik főfolyosóján haladtak, kényelmesen elfértek egymás mellett. Az állomás minden eddig látott szeglete, a dokkok és a folyosók, a padló és a falak mind rozsdásak és mocskosak voltak, gépzsírba tapadt űrpor és a galaxis minden szegletéből idevetődő figurák által behurcolt szemét látszott mindenfelé. Az állomás afféle alvilági kereskedelmi központ szerepét töltötte be valahol a Belső Peremvidék és a Terjeszkedési Régió határán, messze mindentől, ami híres vagy értékes volt a Galaxisban, vagy amely bárminemű kulturális értéket hordozott. A lány heveny undorral az arcán bandukolt társa oldalán és azon morfondírozott, hogy vajon miért nem csap le a Birodalom minden efféle helyre és törli el egyszer és mindenkorra, szebbé és jobbá varázsolva a galaxist.
Hamarosan egy keskenyebb járatba fordultak, kurvák itt kevésbé, a fal melletti mélyedésekbe húzódó sötét alakok annál inkább akadtak. Shury önkéntelenül is a pisztolyának az agyára tette a kezét, Drace ugyanakkor továbbra is a megszokott derűvel tört előre, mint aki véletlenül sem tart támadástól. Ez a fajta lazaság egyszerre bosszantotta és imponált a lánynak. A férfi jóval idősebb volt nála, az apja lehetett volna, de igazi űrvagányként úgy járt, beszélt és mozgott, mint bármely nőcsábász sztárcsempész. Feltűnt előttük egy zölden világító betűkkel megkomponált felirat: QuasBar.
– Átvesszük megint? – kérdezte Drace halkan, és bár arcán továbbra sem látszott nyoma, hangjába némi feszültség költözött. Shury halkan elismételte a tervet.
– Zsoldosok vagyunk és azért jöttünk, mert hallottuk, hogy embereket keres egy munkára. Nem lesz egyedül. Felmérjük a terepet és eldöntjük, hogy mi legyen. Emlékezz, a fickó áruló és nem kell túlélnie!
– Akkor nem a tökeire fogok célozni – eresztett meg Drace újfent egy vigyort, Shury nem viszonozta. Furcsa érzés szállta meg. Veszélyt érzett, az egész teste bizseregni kezdett.
Kibiztosította a fegyverét, de még a tokjában hagyta. Benyúlt a dzsekije alá, és egy apró fiolában kékesen derengő parfümből egyetlen szisszenésnyit a pőre nyakára fújt, majd egy alig körömnyi méretű, előtöltött fecskendőt is elővett, és a kézfejének bőrébe szúrta. A vékony tű enyhe fájdalmat okozott csupán, a fecskendő tartalma a vérébe áramlott. Röviden koncentrált és érezte, hogy mindkét szer hatásos volt. Nem tudta, hogy színelőadásra vagy netán azonnali harca készüljön, de a fecskendő tartalma az utóbbi, nem kívánatos kimenetel esetén is segítségükre lesz.
– Csináljuk – lökte oda, de könnyednek szánt hangja rekedten tört elő a torkából. Ezen maga is meglepődött. Katona volt, a jó oldalon harcolt és nem félt a haláltól. Persze Drace-szel ellentétben ő tudott még egyes s mást a célszemélyről, ami elég volt ahhoz, hogy elbizonytalanítsa. A parancsai ráadásul világosak voltak. Nem lett volna szabad kísérletet tenni az áruló elfogására vagy megölésére, megfigyelői státuszba kellett volna helyeznie magukat és segítséget kellett volna hívniuk. A becsvágya azonban ezt nem engedte. El akarta pusztítani az árulót és be akarta zsebelni az ezért járó elismerést. Márpedig egyelőre ő hozta a döntéseket, az alá beosztott pilótaként és általános asszisztensként funkcionáló Drace pedig követte a parancsait.